2012. május 25., péntek

Nagy területfoglalási verseny

Hölgyeim és Uraim! A hajnali órákban kezdetét vette, az immáron hagyományosnak mondható terület foglalási verseny.

A versenyzők felveszik kezdőpozíciójukat. Apa a középvonalon biztosít magának helyet, Tamara az oldalvonalról indul. Hatalmasat lendít lábán, vetődik és ezzel pár centit már magáénak is tudhat az ágyból. Újabb lábemelés, vetődés, ezúttal sikeresebb volt az akció, immáron 20 centi birtokosa ez az ifjú tehetség. Apa továbbra is a középvonalról figyel, biztosítva érzi a helyét. Tamara újra próbálkozik, de ezúttal cselesebb, tudja jól, hogy a legtöbb helyet a keresztbefekvéses-pozíció felvételével tudja kisajátítani magának, így következő akciója alkalmával már erre törekszik. Lendíti a lábát, vetődik, ezúttal egy csavart is visz bele és... igen, sikerült, immáron 68 centit foglal el az ágyból. Apa megnyugszik, ennél többet úgysem érhet el ez a pici lány. Ám ekkor visszatér a mosdóból Anya és ő is beszáll a küzdelembe. Látván, hogy neki csak 20 centi maradt az ágyból és felmérvén, hogy ez vajmi kevés egy normális alváshoz, megragadja Tamara lábát és visszafordítja eredeti pozíciójába az oldalvonalra. Tamara tiltakozik, de tudja jól, hogy ekkora testi fölénnyel nem tud mit kezdeni, ám máris újabb terveket szövöget magában. Anya elhelyezkedik az újonnan nyert területen, de súlyos taktikai hibát ejt: odabújik Apához, és békésen álomba szenderül, ezzel védelem nélküli, üres területeket hagyva maga mögött. Ekkor Tamara újabb támadást indít: oldalazó kukacmozgásokkal, centiről centire hódítja vissza elkobzott területét, majd Anya hátához érve matatásba kezd. Anya felriad és szorosabban bújik Apához. Apa ekkor hasra vágja magát, feladva ezzel korábbi középvonalbeli pozícióját, ám reménykedve abban, hogy ezzel az új testhelyzettel nagy és biztos területet tudhat magáénak az ágyból. Anya elfoglalja Apa korábbi helyét és a család a küzdelemtől kimerülten álomba merül. A verseny végül 1/3-1/3-1/3 arányú terület foglalással, döntetlenül végződik.

2012. április 21., szombat

Ékszerek

Sajnos nem emlékszem rá, hogy ki mondta és hogy hogyan is szólt pontosan, de a lényege ez:
Ha tudni szeretnéd mivel foglalkozz felnőttként, gondolj vissza rá, hogy mi érdekelt gyerekkorodban.

Én már egészen fiatalként is imádtam ékszereket gyártani, gyöngyből, fonalból, kiégethető gyurmából, amihez csak hozzájutottam. :-) Néhány éve megismertem egy új technikát, a drótékszer készítést és azonnal beleszerettem. Gyakorlatilag határok nélküli alkotást tesz lehetővé, kilépve a 2 dimenziós térből.

Most elkezdtem összegyűjteni a munkáimat, ha van kedved böngéssz közöttük bátran! Sok ékszeremről sajnos nem készült fotó és mivel ajándékba készületek, már nincsenek is nálam, de ezentúl mindegyiket megörökítem majd. Ha véleményed, észrevételed, ötleted van, azt szívesen veszem, lett légyen az bármilyen előjelű! ;-)



2012. március 26., hétfő

Orrcsepp

Náthás, getthás, orrfolyós időszak közepén az Olvadás c. verset hallgatni megzenésítve gyerekkel...

Eredmény: Bea szerint a vers így szól:

Egy csepp
Két csepp
Orrcsepp
Meg tíz
Olvad a jégcsap
Csepereg a víz

2012. február 13., hétfő

Ezt bebuktam

Ülök a gépnél, miközben próbálom azt a (bocsánat) szájbacseszett SZTK-t elérni, hogy időpontot kérjek csipőszűrésre Taminak (tegyük hozzá: múlt hét kedd óta próbálom elérni őket eredménytelenül). Szóval ülök a gépnél és közben telefonálok. Megérkezik Bea:
- Anya, mit csinálsz?
- Telefonálok.
Elmegy, visszajön:
- Anya, nem telefonálsz, számópézel.

Upsz, ez nem jött be, szemmel vagyok tartva. :-D

2012. február 4., szombat

Megállapítás

Totál bepörögve rohangál fel-alá idősebb gyerekem a nappaliban, majd megbotlik a papucsában, elesik és a kezében szorongatott párnáját a frissen rendelt pizza kellős közepébe ejti.

Meglepődik, kicsit gondolkodik, majd megjegyzi:
- Párnás lett.

Végülis igaz... :-D

2012. február 1., szerda

Nem sírunk!

Imádom, ahogy Bea rendezi Tamit, visszanyomja szájába a cumit, odaviszi a játékait (aztán persze el is veszi rögtön :-D), dumál hozzá. Azért résen kell lenni, mert egy két simogatás néha picit túl "kedvesre" sikeredik. :-)

Tegnap Bea mesét nézett és Tami elkezdett sírni. Én épp a konyhában csináltam valamit, nem tudtam azonnal ugrani. Aztán hallom, hogy Bea így szól Tamihoz:
- Tami! Nem sírunk! Megy a mese, nézd!

2012. január 19., csütörtök

2012. január 15., vasárnap

Az új szitu

Na szóval az új szitu az, hogy kétgyerekes anya lettem. Jó persze ezt már sokan csinálták végig, de azért nekem elég új ez a szitu. Eleinte a bőgésen kívül nem sok érzelem megnyilvánulásra voltam képes, de ezt tudjuk be a hormonoknak is. Bea bevágta a durcit és ez akkut "csak azért se csinálom, amit mondasz" állapotba ment át, mondhatom az idegbaj kerülgetett néha. Mára már normalizálódott a helyzet és mindenki megtalálta a helyét.

A legviccesebb helyzet az első 2 napban az volt, amikor megjött a védőnő, amitől Bea elkezdett sírni és Tami is felébredt, ő meg az éhségtől sírt, karomban egy ordító 5 napossal, bal lábamon egy ordító, csimpaszkodó 2 évessel, aki nagy ijedtségében akkorát rántott a nadrágomon, hogy belesajdult a friss császármetszésem, amitől én kétrét görnyedve szentségeltem, szép idillien festhettünk, boldog 4 tagú családként (Viktor épp bevásárolt, szóval nem tudott a segítségemre sietni).

Na, de ezen is túl vagyunk, kedd este kiszedték a varrataimat, ami bazira fájt, pedig Beánál meg sem éreztem, szóval hazafelé már igazi western hősként, széttárt lábakkal vánszorogtam és bevallom őszintén, kínomban már röhögő görcsöt kaptam, mert nem bírtam beszállni a kocsiba, amitől persze még jobban fájt mindenem. De valahogy ettől a ponttól kezdve tényleg jobban érzem magam lelkileg.

Tami pótlást kap, mert nem szopik elég intenzíven és folyamatosan fogyott, de ezen nem idegelem magam, örülök, hogy van megoldás. Beánál anno senki nem ajánlotta fel, pedig simán elbírtuk volna akkor is, helyette én lettem idegbajos, hogy miért nem megy. Ezúttal nem jutok el idáig.

Szóval valahogy így fest most az új szitu. Alakulunk, csiszolódunk, de tegnap rájöttem, hogy alapvetően bazira jó, hogy már ketten vannak nekem. :-)

2012. január 1., vasárnap

Tamara

Végül nem ő lett az újév első babája, bár éjfél után egy perccel kaptam tőle egy akkorát, hogy felvisítottam, szóval szívat a csaj rendesen. :-D

Délután mekis kajára vágytam, de délben már bezártak ezek a világ lustái! Lehet, hogy ez volt a baj, mert Beánál is mekis kaját ettem a szülés napján, most meg nem jutottam hozzá, így inkább Tamara is sztrájkolni kezdett, hogy ha ő nem kap, akkor inkább nem is jön szilveszterkor. :-) Na jó, azt hiszem sok lesz mára az összeesküvés elméletből!

Ha van kedvetek, lehet fogadásokat kötni az érkezés időpontjára! A nyertes nem kap semmit. :-D