Imádom, ahogy Bea rendezi Tamit, visszanyomja szájába a cumit, odaviszi a játékait (aztán persze el is veszi rögtön :-D), dumál hozzá. Azért résen kell lenni, mert egy két simogatás néha picit túl "kedvesre" sikeredik. :-)
Tegnap Bea mesét nézett és Tami elkezdett sírni. Én épp a konyhában csináltam valamit, nem tudtam azonnal ugrani. Aztán hallom, hogy Bea így szól Tamihoz:
- Tami! Nem sírunk! Megy a mese, nézd!