2011. július 13., szerda

Családi hülyeség

Délután, apu telek, ház... A telefonomat keresem, de sehol se találom, majd kb. 5 perc kutakodás után az asztali készülékhez sietek és felhívom magam. Kicsöng. Megint. De én nem hallom a telefont a lakásban. Csöng, semmi. Egyszer csak egy férfihang szól bele.

- Öööö.. elnézést, téves. - mondom én, majd megnyugszom, hogy rossz számot tárcsáztam, azért nem hallottam a telefon. De aztán:

- Nem, nem téves, ez Fülöp Sára mobiltelefonja.

He? Mi van? Egy pillanatra a szívbaj kerülget. Hátemmegkicsoda?!?! És hogy a susnyásba kerül hozzá a telefonom?!?

- Én az édesapja vagyok, Fülöp Gyula. - hallottam a saját apámat.

Jaa..... Hogy te és hogy akkor nálad és különben is hogy kerül hozzád a telefonom?!?

Azt hiszem ez volt az a pont, amikor mind a kettőnknek leesett, hogy kivel is beszélünk. Bár 28 éve ismerjük egymást, úgy látszik ez nem volt elég, így jó néhány mp-ig beszélgettünk udvariasan egymással, mire végre normális apa-lánya kommunikációra váltottunk. Persze a környezetem ekkor már szakadt a röhögéstől! :-D

Megj: A telefonom hasonlít az övére, így aztán simán zsebre vágta, amikor szomszédolni ment. Hát így.