2011. január 30., vasárnap

A nap mondása


"Na, meditálok egyet gyorsan."


2011. január 25., kedd

Az első(k)

Bár néhány napja azt hittem, messze van ez még, most rá kellett jönnöm, hogy ezt se kerülhetjük el. Mellesleg nem is állt szándékunkban.

Na meg aztán kiderült, hogy koszorús lány lesz júniusban és nincs mese, addigra stabilan kell tudni járni. :-D Mellesleg a zenekar is állati jó lesz állítólag, úh az sem árt, ha már ropni is tudja stabilan.

Szóval az elsők:

2011. január 22., szombat

Luca: melyik?

1.








2.









3.










Vagy egy 4-dik?

2011. január 20., csütörtök

Valaki mondja meg!

Mondja meg nekem valaki, hogy a testvérem férjének a testvére az nekem ki a csodám?

Az apropó csupán annyi, hogy ma jól le akartuk "???"-ni egymást a Marival, aztán mégse.

Kössz!

Ui: Aki nem tudná, a Mari a Luca vőlegényének a testvére.
Ui2: Aki nem tudná, a Luca a nővérem.

2011. január 18., kedd

Irracionalitás felsőfokon

Bevallom, az utóbbi néhány hétben elég mély lelki válságot éltem át. De úgy a javából. Senki és semmi nem volt jó, nem találtam a helyem, dühöngtem, csapkodtam (nyugi, nem bánottam senkit, eltekintve néhány ajtószárnytól és a sütifalótól, de azért még ők is egyben vannak). Szóval elég ijesztő votlam saját magam számára is.

Ebben a meglehetősen labilis lelkiállapotban mentem el a szokásos heti Zumba órámra, ezúttal nem a szokásos helyre, hanem egy fittnes terembe. Na ott aztán van tükör dögivel mindenhol, nem mondom, nem hiányzott az akkori önmagamnak. A szemben lévő tükörben egy béna botsáska voltam, a mellettem lévőben pedig egy jólfejlett maceszgombóc. Megtörten tértem haza.

Aztán a férjem a kezembe nyomta Paul Hauck Föl a fejjel! c. könyvét és én rájöttem milyen rohadtul neurotikusan viselkedtem az elmúlt hetekben. Na nem mintha ezt nem tudam volna addig is, de így elolvasva és persze lehetséges megoldásokat a kezembe kapva, már más volt a leányzó fekvése. (Aki szeretne humorosan, lényegretörően, halál egyszerűen és mégis véresen komolyan megismerkedni a lélek apró cseprő ügyeivel, olvassa el a fent említett manus könyveit. - a szerk.)
Azóta már átrágtam magam a Fő a nyugalom! c., a düh és frusztráció kezelését megtanító könyvén is és már olvasom a következőt. Ne várjátok tőle, hogy leordítja a fejeteket, mint Csernus doktor, akit bár tisztelek és aláírom, hogy sok embernél már csak ez működik, mégsem értek vele feltétlenül egyet a módszerét illetően. Mert személy szerint, ha én tudom hogy hülye vagyok és változtatni is szeretnék, attól még nem leszek jobban és jutok egyről a kettőre, ha ő is ordítva lehülyéz. Sőt!

Ma, immáron stabilabb lelkiállapotban ismét ellátogattam a fent említett fitness terembe Zumbázni és megint láttam magam a tükörben és megint botsáska voltam, meg macesz gombóc, DE: most már képes voltam legyőzni azon irracionális elképzelésemet, hogy az ember egyszerre lehet botsáska és maceszgombóc. Hát nem röhejes, hogy milyen módszerekkel próbálják elhitetni, hogy te nem vagy tökéletes és ezért mindenképpen ide kell még járnod, amíg világ a világ? :-D Ha legközelebb ilyen helyre látogattok el, ez is jusson eszetekbe!

Hajjaj... (?) :-)

Ha már 15 hónaposan ennyire tudja mit akar...

Tegnap du. 5-kor egy kiadós kergetőzés után a fürdőszoba felé vette az irányt. Hívott magával engem is, majd beérve a villanykapcsolóra mutatott. Miután fény gyúlt a helyiségben, a fürdőkádhoz ment és jelezte, hogy akkor ő bizony most megfürödne. Elcsodálkoztam, korán volt még, de hát legyen. A pacsa után kaja, majd lefektettem aludni. Egy nyikk nélkül alaudt el 2 percen belül. Ő tudta mit akart, elfáradt, hát korábban végett vetett a napnak.

Ez van. Határozott kiscsaj lett a lányomból. Már előre látom, hogy az óvodát és az ált. iskolát sem én fogom kijelölni, majd Ő választ és már ekkor közölni fogja azt is, hogy melyik egyetem melyik szakán kíván majd tovább tanulni. És amint tudatára ébred az öltözködés mibenlétének, már egy bugyit se vehetek majd meg nélküle. :-D

2011. január 12., szerda

Professzor Doktor D. Beáta


Egy félresikerült vizikísérlet után:

2011. január 11., kedd

Nem féltem a lányomat 2.

Nem féltem a lányomat, tudja mit akar.

Csak kb. 10 mp-re fordítottam el a fejem a szennyesruhákat elmélyülten ki-be pakoló lányomról, amikor loccsanásokra lettem figyelmes. Amikor visszafordultam, már a wc csészében mosta lelkesen az egyik blúzomat. Nem értette miért nem bírom abbahagyni percekig a röhögést. Mindenesetre...

...nem féltem alányomat, éhen nem hal és már mosni is tud.

Nem féltem a lányomat...

Nem féltem a lányomat, tudja mit akar.

Nem gondoltam, hogy már éhes. Ő igen. Megkereste a képeskönyvét, odahozta, majd rámutatott a banánra. Addig várt, amíg ki nem mondom a kérdéses kaja nevét, hogy biztos legyen benne, tudom, mit akar. Majd a konyhához mászott és a hűtőre mutatott.

Kapott banánt. Meg is ette, így aztán...

...nem féltem a lányomat, tudja mit akar. És meg is szerzi magának.

2011. január 4., kedd

A nőiség jegyében


"Egyszer minden nő életében eljön az a pillanat, amikor frizurát kell váltania.... Nos, nálam sincs ez másként, hisz nő vagyok. Legalábbis a szüleim szerint. Én pedig hajlamos vagyok elhinni nekik a dolgot. Így hát... --->

Nos, hogy tetszik? ;-)"