2011. március 29., kedd

Hogy mindig ez a kor...

Rendszeresen sétálunk Beával. Ez még nem újdonság.

Rendszeresen találkozunk kisebb-nagyobb gyerekekkel. Ebben sincs semmi rendkívüli.

És amikor egy kisgyerek felkelti Bea érdeklődését én kb. így szólok: "Nahát milyen klassz bringája van a kislánynak/kisfiúnak!" Meg ilyenek.

Amire a következő reakciókat kapom: "Én már nagylány / nagyfiú vagyok."

Amin viszont én is meglepődtem, az egy kb. 3 éves kislány megnyilvánulása volt:
"Én kisbaba vagyok!"
Paff... Végülis igaza van, nőként nem árt időben elkezdeni letagadni a valódi korunkat.

2011. március 22., kedd

"Beszéljél már!"


Én szeretek barchobázni. De tényleg.
Aztán rájöttem, hogy napi 10 órában már nem olyan szórakoztató.

Bea ébren töltött idejének kommunikációja ugyanis mostanában a nyekergésben merül ki. Az meg bármit jelenthet.

A kevencem, amikor fél óra hiszti, játékdobálás és altatási kísérlet után megvilágosodok és rákérdezek "Éhes/szomjas vagy?" Amire heves fejbólogatás és a "hamma-hamma/iszi-iszi" szavak ismételgetése a válasz. Utána persze újra beáll a béke és nyoma sincs a korábbi hepajnak. Csak azt nem értem, miért nem lehet ezt közölni? Csak úgy, minden felhajtás nélkül.

Korábban olvastam a neten egy anyuka félig szégyenlős, félig humoros írását, miszerint ő bizony volt, hogy rákiabált a gyerekére: "Beszéljél már!" Kezdem érteni, miért...

2011. március 5., szombat

Bea boogie

Azt figyeljétek, ahogy a pillanatnyi egyensúly-vesztésből már rugózva indul meg felfelé. :-D