Hogy mindig ez a kor...

Rendszeresen sétálunk Beával. Ez még nem újdonság.

Rendszeresen találkozunk kisebb-nagyobb gyerekekkel. Ebben sincs semmi rendkívüli.

És amikor egy kisgyerek felkelti Bea érdeklődését én kb. így szólok: "Nahát milyen klassz bringája van a kislánynak/kisfiúnak!" Meg ilyenek.

Amire a következő reakciókat kapom: "Én már nagylány / nagyfiú vagyok."

Amin viszont én is meglepődtem, az egy kb. 3 éves kislány megnyilvánulása volt:

"Én kisbaba vagyok!"

Paff... Végülis igaza van, nőként nem árt időben elkezdeni letagadni a valódi korunkat.