Én szeretek barchobázni. De tényleg.
Aztán rájöttem, hogy napi 10 órában már nem olyan szórakoztató.
Bea ébren töltött idejének kommunikációja ugyanis mostanában a nyekergésben merül ki. Az meg bármit jelenthet.
A kevencem, amikor fél óra hiszti, játékdobálás és altatási kísérlet után megvilágosodok és rákérdezek "Éhes/szomjas vagy?" Amire heves fejbólogatás és a "hamma-hamma/iszi-iszi" szavak ismételgetése a válasz. Utána persze újra beáll a béke és nyoma sincs a korábbi hepajnak. Csak azt nem értem, miért nem lehet ezt közölni? Csak úgy, minden felhajtás nélkül.
Korábban olvastam a neten egy anyuka félig szégyenlős, félig humoros írását, miszerint ő bizony volt, hogy rákiabált a gyerekére: "Beszéljél már!" Kezdem érteni, miért...
:))
VálaszTörlésIsmerős a szitu, pedig Florci sokat beszél, de arra még ő sem jött rá, hogy azt, hogy baja van, ki lehetne fejezni szavakkal is, nem csak mérgelődéssel :)