Van nekem egy haverom. Pici, szőrös, egy eper az autója és gyakorlatilag csak feje van, de az enyém. Csörög, ha rázom, így reggeli szülő-hívó csengőként is kiválóan funkcionál, de ha ez mégse működne, a várakozással töltött időt is remekül el lehet ütni vele és nem mellesleg kiváló hallgatóság.
És ha anyáék szerint marha vicces, hogy beszorultam és inkább röhögve hozzák a fényképezőgépet, ahelyett, hogy megmentenének...
...vagy letörölnék az arcomat...
...vagy egész egyszerűen csak közelről az arcomba nyomják a gépet...
... én akkor is tudom, hogy van valaki, akire mindig számíthatok...
... és rögtön felderül az ég.
