Régen írtam. Valahogy nem jön belőlem és ahogy nagytudású és tiszteletreméltó nővérem, alias Kata (ezért még jár nekem egy gyerekfelvigyázás, ha eljön az ideje ;-)) írta a blogjában, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. A sztorik megvannak, csak az előadás módja... na, az hiányzik. Addig is álljon itt néhány pillanatkép, csak hogy tudjátok mi van velünk.
Vigyorgós, végre van saját tévnyomim és ennek nagyon örülök, egyébként meg már tök jól tudok ülni -kép
meglehetősen furcsa módon áll neki a pasizásnak, de legalább határozott a mozdulat
VálaszTörlésarról nem vagyok meggyőződve,hogy valóban olyan élvezetes volt számára a bubizás...elég összevontak azok a szemöldökök
inkább hasonlít egy kétkedő Buddhára, mint egy önfeledten buborékoló kislányra :D