Ezt bebuktam

Ülök a gépnél, miközben próbálom azt a (bocsánat) szájbacseszett SZTK-t elérni, hogy időpontot kérjek csipőszűrésre Taminak (tegyük hozzá: múlt hét kedd óta próbálom elérni őket eredménytelenül). Szóval ülök a gépnél és közben telefonálok. Megérkezik Bea:

- Anya, mit csinálsz?

- Telefonálok.

Elmegy, visszajön:

- Anya, nem telefonálsz, számópézel.

Upsz, ez nem jött be, szemmel vagyok tartva. :-D

Megállapítás

Totál bepörögve rohangál fel-alá idősebb gyerekem a nappaliban, majd megbotlik a papucsában, elesik és a kezében szorongatott párnáját a frissen rendelt pizza kellős közepébe ejti.

Meglepődik, kicsit gondolkodik, majd megjegyzi:

- Párnás lett.

Végülis igaz... :-D

Nem sírunk!

Imádom, ahogy Bea rendezi Tamit, visszanyomja szájába a cumit, odaviszi a játékait (aztán persze el is veszi rögtön :-D), dumál hozzá. Azért résen kell lenni, mert egy két simogatás néha picit túl "kedvesre" sikeredik. :-)

Tegnap Bea mesét nézett és Tami elkezdett sírni. Én épp a konyhában csináltam valamit, nem tudtam azonnal ugrani. Aztán hallom, hogy Bea így szól Tamihoz:

- Tami! Nem sírunk! Megy a mese, nézd!

Erdő szélén házikó

Az új szitu

Na szóval az új szitu az, hogy kétgyerekes anya lettem. Jó persze ezt már sokan csinálták végig, de azért nekem elég új ez a szitu. Eleinte a bőgésen kívül nem sok érzelem megnyilvánulásra voltam képes, de ezt tudjuk be a hormonoknak is. Bea bevágta a durcit és ez akkut "csak azért se csinálom, amit mondasz" állapotba ment át, mondhatom az idegbaj kerülgetett néha. Mára már normalizálódott a helyzet és mindenki megtalálta a helyét.

A legviccesebb helyzet az első 2 napban az volt, amikor megjött a védőnő, amitől Bea elkezdett sírni és Tami is felébredt, ő meg az éhségtől sírt, karomban egy ordító 5 napossal, bal lábamon egy ordító, csimpaszkodó 2 évessel, aki nagy ijedtségében akkorát rántott a nadrágomon, hogy belesajdult a friss császármetszésem, amitől én kétrét görnyedve szentségeltem, szép idillien festhettünk, boldog 4 tagú családként (Viktor épp bevásárolt, szóval nem tudott a segítségemre sietni).

Na, de ezen is túl vagyunk, kedd este kiszedték a varrataimat, ami bazira fájt, pedig Beánál meg sem éreztem, szóval hazafelé már igazi western hősként, széttárt lábakkal vánszorogtam és bevallom őszintén, kínomban már röhögő görcsöt kaptam, mert nem bírtam beszállni a kocsiba, amitől persze még jobban fájt mindenem. De valahogy ettől a ponttól kezdve tényleg jobban érzem magam lelkileg.

Tami pótlást kap, mert nem szopik elég intenzíven és folyamatosan fogyott, de ezen nem idegelem magam, örülök, hogy van megoldás. Beánál anno senki nem ajánlotta fel, pedig simán elbírtuk volna akkor is, helyette én lettem idegbajos, hogy miért nem megy. Ezúttal nem jutok el idáig.

Szóval valahogy így fest most az új szitu. Alakulunk, csiszolódunk, de tegnap rájöttem, hogy alapvetően bazira jó, hogy már ketten vannak nekem. :-)

Tamara

Végül nem ő lett az újév első babája, bár éjfél után egy perccel kaptam tőle egy akkorát, hogy felvisítottam, szóval szívat a csaj rendesen. :-D

Délután mekis kajára vágytam, de délben már bezártak ezek a világ lustái! Lehet, hogy ez volt a baj, mert Beánál is mekis kaját ettem a szülés napján, most meg nem jutottam hozzá, így inkább Tamara is sztrájkolni kezdett, hogy ha ő nem kap, akkor inkább nem is jön szilveszterkor. :-) Na jó, azt hiszem sok lesz mára az összeesküvés elméletből!

Ha van kedvetek, lehet fogadásokat kötni az érkezés időpontjára! A nyertes nem kap semmit. :-D

Mi az?

- Bea, mit csinál a bácsi?

- Tévézik.

- Öööööö....