"Hát eljött ez a nap is. Szocializálódok, szocializálódok, aztán egyszercsak bumm, az ember konfliktusba kerül, pedig nem is akarta.
Köszönöm, egész jól elszocializálódgattam itt magamban, erre tessék. Hát nem ugyanarra a kis piros lapátra fáj annak a szöszi csajnak is a foga? Hát de. Idejön hozzám, az Én homokozómba, és elveszi a lapátot, amit itt találtam. És hát "Amit a szemem meglát, a kezem nem hagyja ott."- szól a mondás. Sajnos ezt ő is ismeri....
Szóval idejön, leguggol mellém, elveszi a lapátomat. Én köpni-nyelni nem tudok, így egész egyszerűen mereven a szemébe nézek, ő már rutinos, így visszanéz. Percekig méricskéljük egymást. Idősebb kora ellenére méretbeli fölénnyel nem rendelkezik, langaléta szüleim révén jó pár centivel meghaladom kortársaim méreteit, csak sajnos az a fránya járás.... Na, az még nem megy, így jó messzire elviszi amit találtam.
Áhh... nem megyek utána, jó lesz ez a kezemmel is, meg aztán hallottam, amikor a szüleim arról beszéltek, hogy kéne nekem venni homokozó cuccot. Az gondolom sokkal jobb buli lesz, mint ez a fránya kis lapát. És azt már nem adom oda senkinek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd a magadét...