Erdő szélén házikó

Az új szitu

Na szóval az új szitu az, hogy kétgyerekes anya lettem. Jó persze ezt már sokan csinálták végig, de azért nekem elég új ez a szitu. Eleinte a bőgésen kívül nem sok érzelem megnyilvánulásra voltam képes, de ezt tudjuk be a hormonoknak is. Bea bevágta a durcit és ez akkut "csak azért se csinálom, amit mondasz" állapotba ment át, mondhatom az idegbaj kerülgetett néha. Mára már normalizálódott a helyzet és mindenki megtalálta a helyét.

A legviccesebb helyzet az első 2 napban az volt, amikor megjött a védőnő, amitől Bea elkezdett sírni és Tami is felébredt, ő meg az éhségtől sírt, karomban egy ordító 5 napossal, bal lábamon egy ordító, csimpaszkodó 2 évessel, aki nagy ijedtségében akkorát rántott a nadrágomon, hogy belesajdult a friss császármetszésem, amitől én kétrét görnyedve szentségeltem, szép idillien festhettünk, boldog 4 tagú családként (Viktor épp bevásárolt, szóval nem tudott a segítségemre sietni).

Na, de ezen is túl vagyunk, kedd este kiszedték a varrataimat, ami bazira fájt, pedig Beánál meg sem éreztem, szóval hazafelé már igazi western hősként, széttárt lábakkal vánszorogtam és bevallom őszintén, kínomban már röhögő görcsöt kaptam, mert nem bírtam beszállni a kocsiba, amitől persze még jobban fájt mindenem. De valahogy ettől a ponttól kezdve tényleg jobban érzem magam lelkileg.

Tami pótlást kap, mert nem szopik elég intenzíven és folyamatosan fogyott, de ezen nem idegelem magam, örülök, hogy van megoldás. Beánál anno senki nem ajánlotta fel, pedig simán elbírtuk volna akkor is, helyette én lettem idegbajos, hogy miért nem megy. Ezúttal nem jutok el idáig.

Szóval valahogy így fest most az új szitu. Alakulunk, csiszolódunk, de tegnap rájöttem, hogy alapvetően bazira jó, hogy már ketten vannak nekem. :-)

Tamara

Végül nem ő lett az újév első babája, bár éjfél után egy perccel kaptam tőle egy akkorát, hogy felvisítottam, szóval szívat a csaj rendesen. :-D

Délután mekis kajára vágytam, de délben már bezártak ezek a világ lustái! Lehet, hogy ez volt a baj, mert Beánál is mekis kaját ettem a szülés napján, most meg nem jutottam hozzá, így inkább Tamara is sztrájkolni kezdett, hogy ha ő nem kap, akkor inkább nem is jön szilveszterkor. :-) Na jó, azt hiszem sok lesz mára az összeesküvés elméletből!

Ha van kedvetek, lehet fogadásokat kötni az érkezés időpontjára! A nyertes nem kap semmit. :-D

Mi az?

- Bea, mit csinál a bácsi?

- Tévézik.

- Öööööö....

Kenguru

Tegnap este lefekvés előtt, szokás szerint Bea még olvasott magának kicsit. Aztán amikor bementem hozzá, hogy most már alvás van, készségesen feküdt el a párnáján, szemei majd' lecsukódtak, betakargattam, jó éjszakát kívántam neki és úgy gondoltam, hamarosan elalszik. Épp megsimogattam a haját, amikor hirtelen huncut kifejezés ült az arcára, nagyra nyitotta a szemeit és kicsit elnyújtott, viccelődős hangon közölte: "Kenguruuuuu!" Én akkorát röhögtem, és persze ő is! Honnan szorult ennyi gógyi és huncutság ebbe a gyerekbe? :-D Meg ezt a kengurut is honnan szedte? :-D

Sarokba szorítva

Lakik a házunkban egy néni. Kapcsolatunk nagyjából 2 éve kezdődött, amikor házasságkötésünk napján jóApám elfelejtette, hogy előző nap megbeszéltük, hogy hamarabb bejön és mi át tudunk öltözni a hivatalhoz közel eső lakásában. Mivel ő nem érkezett meg, az idő pedig sürgetett, így kénytelenek voltunk az udvaron, a kocsiban szépülni. De nem bántuk, eme váratlan esemény megteremtette az egész napi jókedvünket és messzire űzte szorongásunkat. Fent említett néni pedig kiélvezve a váratlan mozit, és a lakása előtti ajtóból asszisztálta végig az eseményt. Valahol itt kezdődhetett a gyanúja irányunkban: "Ezekkel tuti nem stimmel valami."

Azóta Apu ki, mi pedig beköltöztünk ebbe a lakásba, így a ház és egyben az ő életének is részévé váltunk. Irányunkba nem túl barátságos, ellenben Beát imádja.

Ma összefutottam vele a kapualjban, ahol is eltorlaszolva a bejáratot, helyzetbe hozva magát, támadásba lendült:

- Hogy van?

- Jól, köszönöm.

- És Bea?

- Ő is jól van.

- De nem látom mostanában.

- Pedig jól van. (Valójában eltettem láb alól. Minek nekem a régi, ha lesz új.)

- De mostanában nincs kint az udvaron sose! (Eddig se nagyon volt, meg aztán mínuszok röpködnek kint, de hagyjuk.)

- Akkor is jól van.

Némi töprengés és fürkésző tekintet után:

- Bölcsiben van?

A pattogó, vádló kérdésektől lassan kezdtem úgy érezni magam, mint aki valami nagyon rosszat tett, így kissé elhaló hangon válaszoltam:

- Igen, heti 2x.

Azt már nem tudtam meg, ez hogyan érintette nénit, mert szerencsére megcsörrent a mobilom és én elnézést kérve, dolgomra siettem. Gyanús lehetek neki nagyon, hisz az udvaron öltözök, Jehova tanúkat fogadok a lakásomban (nyugi, nem a lakásban és kb. 2 percig beszélek velük, amíg átadják a legújabb újságukat és megosztanak velem egy igét, nincs szívem elküldeni őket, na), meg egyszer sétából hazaérve, gyerek által felbaszott idegállapotban és vele veszekedve, kissé kapkodva tettem le Beát az ajtónál és ő elesett, amire sírni kezdett és ezt néni pont látta. Hát milyen anya lehetek én? Minden estre jó tudni, hogy valaki szemmel tartja a gyerekem és engem. :-D

Boldog születésnapot!

Először is a "pom-pom" dal, mert mostanában ez a sláger. :-)

http://www.youtube.com/watch?v=hi3pbtrqy70

Aztán néhány kép:

És végül ismét gratulálok, hogy egy nemzeti ünnepet sikerült születésed napjául választanod! :-D