Nagy utazás

Kellékek:

1 db kiskorú állampolgár (értsd: gyerek)

1 db autó

1 db lehetőleg minél távolabbi uticél

Ezen kívül:

1 csomag tápszer

1 termosz melegvíz

1 doboz gyümölcspüré

1 üveg gyümölcslé

2 cumisüveg

2 kiskanál

Továbbá:

2 cumi

szájtörlő

pelenka

popsitörlő

rengeteg játék (zenélős, csörgős, puha, valamint anyu olvasószemüvege)

+1 GPS

és nem kevés bátorság

Kivitelezés:

1. Várjuk meg, amíg a gyermek reggel felébred.

2. Etessük meg, majd különféle vicces mókákkal próbáljuk ébren tartani és minél jobban lefárasztani az indulásig.

3. Autóba be, gyerekülésben rögzít, kedvenc játék kézbe, anya előre, GPS beizzítva, indulás.

4. Az autópályára érve már halljuk is a hortyogást a hátsó ülésről.

5. M7-es bevezetőszakaszán dugó miatt satufék, gyerek felébred.

6. Fél óra araszolgatás. Margit-híd lezárva, ezért alsórakpart, ismét dugó, Parlament megcsodálása, gyerek szóval tartása.

7. Érkezés a célhoz, 1,5 óra kutatómunka (erről majd később bővebben), majd irány vásárolni.

8. Ekkor derül ki, hogy a budaörsi IKEA-ában nem kapható épp, amit kinéztük. Újratervezés. Irány az Örs vezér tere. Szerencsére az izgalmaktól a gyerek újra bealszik.

9. Örs vezér téren gyors hozott ebéd, ami a jégakunak köszönhetően jéghideg, majd 1 liter, később igencsak megbánt víz. Gyerek etetése, vásárlás, WC vágyakozva nézése, na dehát kire hagyjam a gyereket.... "Kibírom én!" felkiáltás és spuri haza.

10. He-he, péntek délután, Rákóczi út.... TOTÁL beállva. 1,5 óra araszolgatás után ismét a pályán száguldunk, na de időközben kiskorú állampolgárunk is türelmét vesztette, úh ordítva tombol a hátsó ülésen.

11. Megkezdődik a kommunikáció. Rafinált anyuka tudva milyen hatással van rá a zene, üvöltve kezdi énekelni az America c. számot. Gyerek megnyugszik. Anya lejjebb veszi a hangerőt, erre újabb üvöltés a válasz. Anya tovább énekel ordítva, majd dalt vált. A válasz: újabb ordítás. Anya megadja magát, marad az eredeti dal és hangerő.

12. Szerencsére ekkor feltűnik az "IKEA 10 km" tábla, anya megkönnyebbül, betérnek. Ekkor már igencsak kikívánkozik az az 1 liter víz, úh villámgyors mei tai (kötős kenguru - a szerk.) kötözés, majd rohanás a wc-re, kifelé még egy gyors itatás, majd némi ének hatására a gyermek álomba szenderül.

13. Innen már sima az út hazáig.

13+1 Az egész napi stressz, agyalás és koncentrálás miatt este a legkisebb bűntudat nélkül, nyugodtan rogyjunk bele az ágyba.

Ha nekem...

...ha nekem egyel több lenne, akkor tuti befejezném azt a könyvet, amit már fél éve olvasok...

.

...ha nekem kettővel több lenne, akkor minden nap elolvasnám a híreket, hogy ne napokkal később tudjam meg, hogy Izlandon kitört egy vulkán...

.

...ha nekem hárommal több lenne, végre megtanulhatnám, utananézhetnék, töprenghetnék azon a rengeteg dolgon, ami régóta motoszkál a fejemben...

.

...ha nekem néggyel több lenne, elkezdeném és be is fejezném az összes sorozatot, amit már régóta meg akarok nézni...
.

...ha nekem öttel több lenne, akkor hozzácsapnám az előzőhöz a filmeket is, amik évek óta a "muszály-megnézni" listámon vannak...

.
...ha nekem hattal több lenne, minden nap írnék ide...

.

...ha nekem héttel több lenne...
.

...de nincs... nekem is csak 24 jutott, mint mindenki másnak. Ebbe kell belezsúfolni férjet, gyereket, háztartást, önmegvalósítást, tornát, diétát, tanulást, szórakozást. Talán nem csoda, hogy nem megy. Így kénytelen kelletlen beletörődök, hogy a lakás szalad, a tankönyvek bizonytalan időre félrerakva, blog blokkolva, tornára csak ritkán jut idő és majd' minden este éjfélkor esek ágyba, azzal a tudattal, hogy szinte semmit nem valósítottam meg abból, amit aznapra elterveztem. És még csak egy kis zsarnokom van, hát mi lesz itt később? :-D

.

De ha valaki azóta feltalálta az idő-nyújtó gépet, kérem, könyörüljön meg minden elhavazott kismamán!

Szögezés

Miután ma már a második ember kérdezi meg, hogy lelkileg hogy viselem a diétát, leszögezném, hogy nem a diéta miatt vagyok lelki válságban, az sokkal inkább egyfajta útkeresési mizéria miatt van saját magammal. De ha már írok, elárulom azt is, hogy a diéta jól halad, semmiféle megrázkódtatást nem okoz, sőt, perverz módon, még élvezem is!!! :-D

Türelem!

Tudom, tudom... mostanában igen ritkán írok. Megvan az okom rá. Egy diéta kellős közepén, némi nemű lelki válsággal fűszerezve az ember ritkán tudja jópofán megfogalmazni a nap eseményeit. A jó hír, hogy úton vagyok és hamarosan visszatérek. Addig is: türelem!

Taram-taram...

Bár már reggel 8 óra van, én mégis a legmélyebb kómából ébredek Bea gügyörészésére. Éppen a fejvédőjén lévő állatokkal vitatja meg a világ nagy kérdéseit. Nyögök egyet, lendületet veszek és a másik oldalamra fordulok. A vita-show tovább folytatódik, én vissza -vissza alszok, majd gyanús csend üti meg a fülemet... Összedem magam, kikászálódok az ágyból és a lehető leghalkabban beosonok a gyerekszobába. Bea szokás szerint hason fekszik, a szeme nyitva van és hatalmasat sóhajt. Majd a fejét a másik irányba fordítja, újabb sóhaj. Fej vissza, sóhaj. Ezután a felnőttekhez hasonlóan, unott arccal, lassú mozdulatokkal gyűrögetni kezdi a párnáját. Nem bírom tovább, hangosan felröhögök: a lányom unatkozik! A hangomra izgalomba jön, felkapja a fejét, emeli a melkasát, jár keze lába! Végre megmenekült!

Puzelozás

Van nekem valamim.

Valami, ami csak az enyém több, mint 20 éve.

Néha őrültnek néznek egy-egy 5 vagy 9 ezres példány miatt. Nem értik, hogy mivel ez csak az enyém, az én büszkeségem is minden egyes darab.

Anyu szoktatott rá, kiskoromban együtt űztük ezt az idegtépő sportot és én beleragadtam.

Manapság féltve őrzöm az épp aktuálisat és jajj annak, aki csak a közelébe mer menni! Belepiszkálni, helyrerakni, tanácsokat adni pedig a lehető legnagyobb vétség, amit halandó elkövethet.

Éppen ezért saját magamat is megleptem, hogy a férjem egyik meggondolatlan mondata után, miszerint "Ezt még én is szivesen kiraknám!", megrendeltem egy 1000 db-os Keith Haring képet, hogy majd mi rakjuk, majd együtt és majd nosztalgiázunk közben (Az első randi helyszíne egy Keith Haring kiállítás volt. - a szerk.).

Amikor terhes lettem, nem tudtam órákat térdelni egy-egy darabot szorongatva kezemben, majd Bea születése akadályozta meg, hogy hódolhassak ennek a szenvedélyemnek, de a minap nekiálltunk. Több ezer darabbal a hátam mögött rutinosan állítottam, eeeeez bizony könnyű lesz. Letisztult vonalak, 5 szín az egész képen, oszt jól van. Akkor még nem számoltam a gyártó fifikás alakú darabkáival és az egymáshoz képest viccesen elcsúsztatott sorokkal. Így hát válogattunk, nekiestünk, elakadtunk. 3 óra vért izzadás után kb. 40 darab került a helyére, hát hol van ez még az 1000-től?

Mindenestre furi volt... rég csináltam ilyet valakivel együtt. Kicsit féltékeny voltam, ha egy-egy rég keresett darabot ő talált meg helyettem, mert megszoktam, hogy magányos farkasként, ez eddig csak nekem sikerült. Aztán belerázódtam. Így aztán mostanában egyik este az én kedvemért pázlizunk, másik este az ő kedvéért háborús sorozatot nézünk. Jól van ez így... aztán ha egyszer Bea is csatlakozni akar a közös családi pázlizáshoz, akkor majd végképp feladom az elveimet és rakjuk együtt. Ahogy régen Anyuval.

.

.

Ui: Pázli, igen. Tudod milyen nehéz 5 évesen kimondani, hogy "pazl"?!? Jah, már közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz, de kit érdekel? Nekem így tetszik és kész.