Koszorúslány

Ahogy már korábban említettem, koszorúslány lesz a lányom. Megvarrtam hát a nekivalót. Még 3 ilyet kell produkálnom júniusig. Kiváncsi vagyok a 4-diket is ugyanúgy fogom-e élvezni, mint ezt az elsőt. :-D

És íme a modell:

Anyja lánya

Állítólag nem hasonlít rám. Hát gyorsan rácáfolok, hülyeség tekintetében tiszta anyja! :-)

Az a jó...

Az a jó a gyerekekben, hogy készséggel és különösebb fenntartás nélkül fogadják a szülői hülyeségeket. Pl. amikor anya a játszó gyereket öltöztetve, hátulról rakja fel a sapkát és:

Maradjunk annyiban, hogy Beát nem különösebben érdekelte, elfogadta a tényt, hogy ez így van rendjén és percekig játszott még a legnagyobb nyugalomban. Csak én kaptam röhögő görcsöt, amikor megfordult és persze jó anya módjára azonnal rohantam a fényképezőgépért, megörökítendő a gyermeki jószándék-feltételezés eme mintaszobrát.

Szőke?

...és akkor odaléptem a fekete Ford mellé és megnyomtam a kulcson a nyitó gombot. Semmi.

Újra megnyomtam. Semmi. Majd újra, még mindig semmi. És ekkor...

...Ford-nak Ford, feketének fekete, csak épp nem Focus, hanem Fiesta. "Apró" méretbeli eltérés csupán. A mi autónk pedig pár méterrel odébb készségesen nyílt és csukódott kezem mozdulatára.

Hogy mindig ez a kor...

Rendszeresen sétálunk Beával. Ez még nem újdonság.

Rendszeresen találkozunk kisebb-nagyobb gyerekekkel. Ebben sincs semmi rendkívüli.

És amikor egy kisgyerek felkelti Bea érdeklődését én kb. így szólok: "Nahát milyen klassz bringája van a kislánynak/kisfiúnak!" Meg ilyenek.

Amire a következő reakciókat kapom: "Én már nagylány / nagyfiú vagyok."

Amin viszont én is meglepődtem, az egy kb. 3 éves kislány megnyilvánulása volt:

"Én kisbaba vagyok!"

Paff... Végülis igaza van, nőként nem árt időben elkezdeni letagadni a valódi korunkat.

"Beszéljél már!"

Én szeretek barchobázni. De tényleg.

Aztán rájöttem, hogy napi 10 órában már nem olyan szórakoztató.

Bea ébren töltött idejének kommunikációja ugyanis mostanában a nyekergésben merül ki. Az meg bármit jelenthet.

A kevencem, amikor fél óra hiszti, játékdobálás és altatási kísérlet után megvilágosodok és rákérdezek "Éhes/szomjas vagy?" Amire heves fejbólogatás és a "hamma-hamma/iszi-iszi" szavak ismételgetése a válasz. Utána persze újra beáll a béke és nyoma sincs a korábbi hepajnak. Csak azt nem értem, miért nem lehet ezt közölni? Csak úgy, minden felhajtás nélkül.

Korábban olvastam a neten egy anyuka félig szégyenlős, félig humoros írását, miszerint ő bizony volt, hogy rákiabált a gyerekére: "Beszéljél már!" Kezdem érteni, miért...

Bea boogie

Azt figyeljétek, ahogy a pillanatnyi egyensúly-vesztésből már rugózva indul meg felfelé. :-D

http://www.youtube.com/watch?v=pJj1zJ8xHYk