Bea-szöszök

Néhány szösszenet az utóbbi egy hétből a saját és az utó-Bea-kor emlékezetére:

- amikor 2-3 amúgy is fárasztó és egy, általa különösen idegörlőre kerekített és a Viktor is sokáig dolgozott nap végén elsírtam magam, ő aktuális hisztijét abbahagyva, egy darabig csak bámult rám, majd a kezét a lábamra tette és imitált nevetgélésbe kezdett (gondolom felvidítás céljából, mondanom sem kell majd' meg zabáltam)

- néhány napja itatás közben kivette a kezemből a poharat, azóta egyedül iszik (jó, nem mindig csöpögésmentesen, de azért ha szomjas, akkor egész jól sikerül, viszont ha nem annyira, akkor képes poénból és lendületből a nyakába önteni az egészet, aztán hangos kacagásba kezd)

- tegnap etetés közben kivette a kezemből a kanalat és a joghurt másik felét már egyedül fogyasztotta el (persze utána nem nagyon volt olyan rész, ami ne lett volna joghurtos, de hát hadd élje ki magát a gyerek)

- mindig is a számok bűvöletében élt, így egy-egy hiszti jó eséllyel megszűntethető hangos és ujjmozgással kísért számolással, egyik este pelenkázás közben is kiverte a huppot, így bevetettem a titkos fegyvert, néma csönd, majd kéz felemelése, ujj mozgatása és hangos egy-kettő számolással vágott vissza (háromig már nem jutott el, de az öt már kiválóan megy)

- az üveges szekrény takarítása közben, egyszercsak ott termett mellettem a kanapén, jah, bizony... megtanult fel- és lemászni róla, valamint halált megvető bátorsággal át- és visszmászni a mellette álló fotelbe/ből (emlékeztető: elpakolni minden tiltott tárgyat a szekrény elérhető részéről)

- nah, mi van még... Ja, a banán.... egy képeskönyvet nézegetve a banán képe jelent meg előttünk, ő rámutatott, majd kérdezte, azt hogy hívják (nem, nem így, hanem valami hö?, vagy ilyesmi szóval, ami nála ezt jelenti), elárultam, hogy az bizony egy banán. Ezután 1-2 perces monológ következett, melyben gyakran feltűnt a banán szó. Fogalmam sincs miről beszélt, de nagyon meggyőző volt, majd mint, aki jól végezte dolgát, a hűtő felé mutatott és kért egy banánt (nem, nem így, hanem csak odamutatott és én meg ismerem már annyira, hogy tudtam, mit akar)

Öööö, azt hiszem ennyi. Elhatároztam, hogy mostantól leírok minden ilyen dolgot, mert mikor 5-6 év múlva ilyen sztorikat akar hallani magáról, már uccse fogok emlékezni rá.