Elkezdődött.
Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor 13 hónaposan egyértelműen felismerte magát a tükörben, hogy ez a gyerek gógyis. Nagyon gógyis. Így nem sokat váratott magára a dackorszak sem.
A babakocsival kezdődött. Ívbe feszülés, ordítás, meggyőzhetetlen bébielme. "Tanulj meg járni kicsi lányom, aztán nem kell a babakocsi!"- gondolom ilynekor magamban, majd veszek két nagy levegőt és beletuszakolom az ordító gyereket a kocsiba. Ez még itthon hagyja ám, na de az orvosi rendelőben se rest heves tiltakozással viseltetni eme szörnyű börtön iránt. Még szerencse, hogy a rosszaló, pár hónapos csemetéjüket karukon ringató anya-tekinteteken már csak röhögök: "Lesz még nektek is részetek benne!"
Tanulság, vagy csattanó nincs. Túléls van és NEM, NEM, NEM! Mindkét fél részéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd a magadét...