Vége a rohangálásnak, napi 2 rokonlátogatásnak, irgalmatlan mennyiségű étel elfogyasztásának, minden visszaállt a normál kerékvágásba. Igaz, a gyerek napok óta alig eszik és jól megválogtja, hogy mit enged be a száján, de ez érthető a gigászi mennyiségű és gyakorlatilag folyamatos karácsonyi menüzés után.
24-én délelőtt, immáron hagyományszerűen következett be Viktornál a "nem akarok a wc 2 méteres sugarától eltávolodni" műsorszáma (értsd: hasmenés és Ne szójjá be, nem a főztömtől van!). Így a karácsonyi vacsit én a konyhapultnál támaszkodva, Bea az etetőszékében ülve, Viktor pedig az ágyon fekve fogyasztotta el, mert nem bírt felállni. Hát ez van, se szép ruha, se gyertyagyújtás, se meghitt ajándékozás, de nem is mi lennénk, ha nem ilyen lenne és én így szeretem magunkat, ahogy vagyunk! :-)
Az ajándéközön is elmaradt, mert idén egy galériaággyal leptük meg magunkat és a Beát is, mert így több lett a tér játszani és mint kiderült, marha jól lehet a galáriaágy lába körül sikítozva mászni, meg elbújni, aztán vigyorogva a frászt hozni ránk.
Szóval summa summarum megvolt, jóvolt, elmúlt. Jöhet a szilveszteri buli, amin ugyan egyre többen leszünk, de a lakás valahogy csak nem akar nagyobb lenni... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd a magadét...