Még szülés előtt pár nappal elmerészkedtem bevásárolni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy az én utolsó napos terhes suta mozgásommal a zsemléért harcoló nénik és a felvágottért verekedő bácsik között vajmi kevés esélyem van. Ugyanis ők amint megérzik az emberen a félelem, vagy a gyengeség legkisebb jelét, már le is csapnak, lehetetlenné téve, vagy legalábbis erősen megnehezítve, hogy az ember hazavigyen egy kiló kenyeret, vagy 10 deka felvágottat a családjának...
Egyik tavalyi buszos történetem is hozzájuk kapcsolódik. Szemmel láthatóan terhesen vártam a helyijáratos buszt. Meg is érkezett az ominózus járat, véletlenül épp az orrom előtt nyílódó ajtóval. Ám amíg én kettőt léptem, gurulós szatyraikat fegyverként tartva maguk elé, fürgén előttem termett 2-3 Auchanba igyekvő néni/bácsi és amíg én felocsúdtam meglepetésemből, ők diadalittas arccal elfoglalták a maradék ülőhelyeket...
Szóval én ammondó vagyok, ha buszról, piacról, vagy bevásárlásról van szó, inkább egy csapat fekete ruhás emós fiatal, mint néhány mindenre elszánt nyugdíjas...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd a magadét...