Történt egyszer, hogy a gazdaasszony új lakásba költözött. Nagy volt az öröm! Tervezett, szervezett, alaprajzokat alkotott, mígnem egy szép napon eszébe ötlött:
"De hát az új helyen mosogatógép is van! Nincs többé fél órás görnyedés, letört körmök, felázott kezek!"
Eljött a nagy nap és a gazdaasszony férjestül, gyerekestül új hajlékába hurcolkodott. Nem telt el sok idő és az asszony elszalajtotta urát a boltba vízlágyító sóért, mosogatóporért, öblítőért az új masinába. Meg is érkezett a szállítmány és a gazdaasszony boldogan pakolta be a koszos edényeket a gépbe és töltötte meg mosogatóporral. Jó másfél óra múlva le is járt a program és izgatottan nyitotta ki, hogy gyönyörködhessen a tiszta edényekben.
Veszi elő a tányért... koszos. Veszi elő a poharat... koszos. Veszi elő a kanalat... mosópor maradványok vannak rajta.
Volt ám nagy jajveszékelés! Hívta az urát, panaszkodott:"Ez is koszos, az is koszos!" Szaladt az ura, jajjgatott: "Biztos már régi, biztos lehasznált!"
De jajjgatott a kis mosogatógép is: "Méghogy én régi? Méghogy én lehasznált? Hiába szóltam, híába sírtam, csak beleöntötte a sót a mosogatópor helyére!"
Telt múlt az idő, eljött a következő mosogatás ideje. A gazdaasszony rutinosan elővette a mosogatóport, betöltötte a megfelelő nyílásba, ám ekkor megakadt a szeme egy feliraton a dobozon: SALT. "SÓ?!?"- csodálkozott magában. "Hát az meg, hogy..?" Ekkor leesett neki a tantusz... Hívta az urát, mesélte röhögve. Odament az ura, röhögve hallgatta. Gyermekük csak igen apró volta miatt nem röhögött velük.
A családi legendáriumba azonban e tanulságos mese a mai napon feljegyeztetett, gyermekünk és mindeki más okulására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd a magadét...